Miniévad 2018: Kakuk Marci

Paraszti kultúra, muzsika, pajzán jelenetek, kocsma, szesz, humor és dráma. A harmadik napon Tersánszky Józsi Jenő pikareszk regényét, a Kakuk Marcit láthattuk, amit Gothár Péter Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett rendező állított színpadra a saját dramatizációja alapján.

A fügöny felemelkedik, a nézőt pedig magával rántja a felcsendülő muzsikaszó, vissza a múltba, mintegy száz évet. A Kakukk Marcit alakító Hunyadi István és a Soma szerepében megjelenő Dimény Levente kezet nyújtva mutatja be a kocsmák hangulatát és a csábítás fortélyait a falu és város elmosódott határainak peremén.

A zajos városi világtól a falu világa felé elmozduló csavargó kalandjait egy, a semmiből előbukkanó hegedűs kíséretében követhetjük nyomon. A talpraesett kalandor egy vidéki tanya világába csöppen, ahol az ól padlásáról hamar a Csatlós Lóránt alakította Kasos gazda közelébe férkőzik, bekerülve lassan a házába és a gazda feleségének szívébe is. Marci, talán életében először, felfele ívelő pályára áll. Számításokat végez az udvarban, robinsoni hatékonysággal neveli emberré a Balogh Attila által megformált félkegyelmű Jánoskát és gazdája személyes tanácsadójává lép elő. Hősünk felborítja a vidéki élet monoton hangulatát és mozgalmasságot visz úgy a nappalokba, mint az éjszakákba. A holdvilágos éjszakákon, egyik szolgálótól a másikhoz perdülve, szoknyákat (és egyebeket) markolva végül a Tasnádi-Sáhy Noémi alakította Kasosné Rózsika gazdaasszony fejét is elcsavarja. Ez lesz a veszte. Gazdája megelégeli a félművelt szolgáló csábításait és bizalmát vesztve indítja útnak.

A Gothár Péter alkotta, a maga nemes egyszerűségében átalakuló díszlet, a falu-város és kocsma hármasságát megteremtve hirtelen előtörő nóták kíséretében változik folyamatosan. Az előtörő nóták pedig olyan harmonikus arányban jelennek meg, hogy ha egyel több lenne, az a zsúfoltság érzetét keltené, ha eggyel kevesebb, annak pedig a hiányát éreznénk.

A tér utolsó átalakulása Marci kalandjának végét jelenti, aki visszatér a kocsma világába és a Soma személye által megidézett városi peremvidékre. Valamiféle körökörös ívet követve a kalandor úgy tér vissza a városba, ahogyan elindult. Nincstelenül, rongyosan. A muzsikaszó, a kártya hatalma, a bor szeszélye és Soma babonái mintha eltörölnék a falu és város közötti határokat, és egy köztes helyet alkotnának meg. Ez a köztes hely a halál helye is. A világi csavargó, a kártyajátékok nagy mestere és Marci egyetlen barátja, Soma, meghal. Az ürességtől kongó kocsmában, Marci azt az embert tartja karjaiban, aki kicsit is törődött a sorsával. Kakuk Marci teljesen magára marad.
A könnyed humor, játékosság, zeneiség és drámaiság összhatásáról jobbat nem lehet, és nem is érdemes írni a publikum reakciójánál, ugyanis az háromszoros vastapssal köszönte meg az élményt, amiben három órán át része volt.

Tóth Ádám

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s