A kánon kényszeres átalakításáról

Marcel Reich-Ranicki (1920-2013) volt korának legnagyobb irodalomkritikusa. “Az irodalom a hazám”, hangoztatta mindig az alatt az 55 év alatt, amíg a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál dolgozott. Pályája csúcsán, 1988-2002-között a német ZDF televízióban a Das Literarische Quartett (Irodalmi kvartett) milliós nézettségű műsort vezette. Három másik irodalmárral frissen megjelent könyvekről beszélgettek, vagyis inkább vitatkoztak. Izgalmasan ütköztek a vélemények, érvek, indokok és preferenciák. Ha valakit felmagasztaltak, másnap megrohanta a közönség a könyvesboltokat és mind egy szálig elkeltek a kitárgyalt szerzők. Világszerte. Az akkor már irodalmi pápának nevezett Marcel Reich-Raniczki nem kánonépítési szándékkal törődött annyira az irodalommal. Szenvedélyesen szerette a jót, az eredetit, az egyedit. A tehetséget. A szöveget tényként kezelte, nem ideológiaként. Biztos értékítélete garancia volt a világ irodalmának. Az általa megismertetett írók, költők nyugodtak lehettek halhatatlanságukban. Általa lett ismert többek között Esterházy Péter, Konrád György vagy Nádas Péter, hogy csak a magyarokat említsük. Vagy a kezdetben magyarul, később Svájcban franciául publikáló Kristóf Ágotát.

Persze Reich-Ranicki a művelt Nyugaton vált pápává. Ezzel szemben a magyar valóság egészen más, itt nem rúghatott volna labdába. Itt a kánon folyamatos rombolása zajlik jó sok ideje. De a utóbbi 100 évben biztosan. Itt képes politikus, párt vagy kormány belenyúlni. A tehetségtelenség képes minden áron megküzdeni a tehetséggel és annak helyét nagy gőggel, de annál több közpénzes alátámasztással elfoglalni.

Ezt a totálisan abszurd, már-már érzéketlenül szemlélt általános jelenséget foglalja össze a frappáns Eklektikon 2048 című előadás a HolnapUtán Fesztiválon. Írta és rendezte Benkó Bence és Fábián Péter. A Miskolci Nemzeti Színház és a K2 Színház produkcióját a Szigligeti Színház nagytermi stúdiójában láthattuk. A zenekari árokra épített nézőtér egészen közel kerül Szakács Ferenc tarka és az előadást maximálisan szolgáló díszletéhez. A perspektivikus játéktér végében liftnek világított és hangosított dobozban a mínusz száztizenegyedik emeletre is le lehet jutni, ahol az irodalom végérvényesen fel- vagy lekerülhet a polcokról. A disztópikus sci-fi világban Kölcsey Ferenc, Zrínyi Miklós, Janus Pannonius és Petőfi Sándor megbeszélésén az új könyvtáros kinevezése a téma. Majd a több szálon futó történetből kiderül, hogy rejtélyes gyilkosság is történt, amikor a régi könyvtárost megölték, aki az anyja volt a leendő könyvtárosnak. Maga Babits Mihály volt a tettes. A Nyugat védelmében. Kiderül, hogy a nyugatosok és a napkeletesek között ádáz intrika, csetepaté és bosszúhadjárat folyik. Akár egy királydrámában.

A pörgő cselekménysor az elhangzó szócsatáktól kel életre. Csupa idézet a magyar irodalomból az Ómagyar Mária-siralomtól Babitsig. Poénzuhataggá váló irodalomtörténeti közhelyek. A humort humorral tetéző beszólások és kikacsintások. Irodalomóra kicsiknek és nagyoknak, olvasottaknak és olvasatlanoknak. Tehetségeseknek és tehetségteleneknek. Mert végül is erről van szó. Vajon az arra érdemtelen felül tud-e kerekedni az örök érvényűn?

 

Sebesi István

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s