Omnia vincit amor

Négyszer jön be a színre a Szigligeti Stúdióban Paris a kolozsvári BBTE Színház és Televízió kara harmadéves szinis hallgatóinak Rómeó és Júliájában. Mindig tűzpiros virágcsokorral a kezében. A hoppon maradt kérőt Miklós Deák Huno alakítja. Először a Capulet szülők előtt téblából, szóhoz jutni nem engedik, látszik rajta, hogy a felsőbb szinten előre leegyeztetett eljövendő érdekházasságban ő csak egy tehetetlen bábu. Amikor már Júliával is szembesül, tanúja a családi perpatvarnak, Júlia tiltakozásának, Capuletné és Capulet kirobbanó vitájának, az apa roppant szigorú fellépésének. Tétován néz egyikükről a másikra, nem szívesen hallgatja a miatta kialakult heves vitát, legszívesebben elrohanna, de hát az illem nem engedi. Tybald ravatalánál már egyszerre féltékeny, bosszús és haragos. A már halott leendő rokon Veronában messze nagyobb sztár őnála, ő nem fog soha ilyen párbajos helyzetbe kerülni, valószínűleg nem is merne. Ráadásul Tybald szerencsétlen halálával az ő esküvője is halasztódik. Lopva vissza is veszi a virágcsokrot, amikor egyedül marad. A családi kriptában már a soha létre nem jött házasságot gyászolja, halványan feldereng a soha be nem teljesült szerelem a tekintetében, a reményvesztés terhe összeroppantja. Alig áll ellen amikor Rómeó kegyetlenül leszúrja. Miután már mindenki meghal, csak a virágcsokrot látjuk a színen a teljes sötétségben.

Biró József és Keresztes Attila osztályvezető tanárok növendékei erősen összekovácsolt társulatnak hatnak. Játékmodoruk kiegyensúlyozott, egymást kiegészítik, ugyanakkor egymásnak tág teret is hagynak. Keresztes Attila rendezésében minden szereplőnek lehetőséget biztosít teljes jellemábrázolásra. A meghúzott szöveg, a kihagyott szerepek is ezt a célt szolgálják. A játék dinamizmusa nem hagy időt mélázásra. Az események pörögnek, a játék izgalmas. A csupasz tér megtelik szenvedéllyel, az egyetlen díszletelem, egy dobogó, ami hol nászágy, hol ravatal, mintha egy teljes olasz reneszánsz palota berendezését megidézné.

Shakespeare legjátszottabb színdarabja a Rómeó és Júlia. (A források szerint egyedül a Hamlet ennyire népszerű még.) 1595 óta állandóan műsoron van mindenütt a világon. És minden változatban. Rendezték már punkosra, drogosra, helyezték már posztmodern vagy meleg környezetbe, van belőle balett, musical és sok film is. Elmélkedtek már arról, hogy ma már a 14 éves Júlia férjhez adása enyhén szólva kérdéses lenne a nyugati világban. Van a drámának feminista és pszichoanalitikus megközelítése. Elemezték már a történet sors- vagy véletlenszerűségét. A fény és sötétség váltakozásának vagy az idő múlásának szerepét is. És végtelen sok értelmezése van mondatainak, szavainak, betűinek.

A lényeg azonban mindig ugyanaz marad. A szerelmespárért teljes mellszélességben kiállunk mi nézők. Velük együtt versenyt futunk az idővel, remegve reméljük, hogy Rómeót sikerül értesíteni az altatós trükkről, hogy Júlia előbb ébred fel, hogy a méreg nem is méreg. Szinte hangosan mondjuk a színészekkel együtt az agyonismert monológokat, replikákat és már a prológusnál könnyezünk a csodaszép és kegyetlen történeten. Veszélyes területen vagyunk. Ha nincs észnél a színész, könnyen eltűnik a giccs, az érdektelenség, a dögunalom útvesztőjében. Keresztes Attila irányításával ez nem fordul elő. Jakab Tamás (Rómeó) és Román Eszter (Júlia) szerelmespárja teljesen szűzies. Ártatlanságuk uralja a teret. Mindkettejük közlésmódja puritán, lényegre törő. Az érzelmi telítettség tényéből indulnak ki, a tragikus kimenet csak sejtés, a szerelmet addig is meg kell élni. Mercutio (Albert-Nagy Ákos) sem üti le a mókamesteri alacsony labdát. A barátság, a becsület, a hírnév ádáz védelmezője. Gyorsan hal meg, de annál hatásosabban. Benvolio (Gedő Zsolt) kétségbeesetten próbálja szétválasztani a párbajozókat. Nem érti, fel sem fogja, hogyan lehetséges, hogy egyesek egymásnak esnek. A végkimenetel is látszik riadtságán. Kis Tamás Tybald, Capuletné unokaöccse. Már a báljelenetnél kitűnik vérszomjas elszántságával. A párbaj előtt komótosan leveti fekete felöltőjét. Fehér ingének mandzsettáit végtelen lassan gombolja ki, majd precízen feltűri mindkét ujját. Arca rezzenéstelen, magabiztossága lehengerlő. Látjuk, mi a véleménye Rómeóról, mit gondol az ellenséges családról, mennyire természetesnek tartja az erőszakot. Capuletné szerepében Tőtszegi Zsuzsannát látjuk. Sikeres, gazdag. A veronai társadalom elismertje, tettei példaként szerepelnek, szavai tekintélyesek. A család motorja. Férje Tőtős Ádám. Tekintélyelvű apát játszik. Bármennyire visszataszító szigorúsága, mégis a szerető apát, a jó férjet, a fontos embert, a reneszánsz teljességet sugallja. Lőrinc barátként a jóség és a szeretetreméltóság megtestesítője. Nagy Xénia modern, életvidám, a jót magától meg nem tagadó Dajkaként libben a színpadra. Derűssége szétterjedő, amikor rájön, hogy Júlia nem ébred fel, kétségbeesése spontán, visszafogott, de annál elkeseredettebb. Kőmíves Boróka Capuleték illetve a Dajka szolgálója. szavai, jelenléte hozzájárulnak a kép teljességéhez. Szabó Viktória Zsuzsanna prológja és epilógusa méltón keretezi a történetet.

Az előadás elején mindenki álarcban jön be, harcművészetből adnak villanásnyi izelítőt megelőlegezve a következő másfél óra bonyolultságát, agresszivitását. Ez sem rettent el bennünket, nézőket, hogy végig biztosak legyünk benne: a szerelem igenis legyőzi a halált.

Sebesi István

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s