HolnapUtán: Az Ügyelő

Napok óta nézek egy férfit. Persze, csak lopva, mert roppant nehéz elkerülni a figyelmét. Mindenhol ott van, valószínűleg egyszerre több helyen is. Tekintete mindig az egész teret pásztázza. Nagyváradon mindenütt épp színházasdi van a HolnapUtán fesztivál miatt. A nagyszínpadon, a bábszínházban, a stúdióban, a volt Sonnenfeld nyomda összes többi termében és egészen biztosan mindegyik ablakmélyedésben, lépcsőfordulóban, spájzban, gangon, talán még ott is, ahová a király/né is gyalog jár.

Vajda Zoltán ügyelő ezeket mind-mind egy kézben tartja. Pedig van neki vagy négy. Egyikben óhatatlanul van egy szék, amit a túlzsúfolt nézőtéren a helyét kereső, de nem találó nézők alá lehet csúsztatni, kihúzva a hiszti méregfogát. Kerül helyette rögtön másik ülőalkalmatosság: azt egy, a magas művészettől eksztázisba esett, valamelyik mobil nézőtér tetejéről mindkét kezében meggyújtandó cigarettával a mélybe zuhanó színház-fan útjából kapja ki. De láttam már kabátot feladni előkelő, idősödő dámára, elhagyott példányt átnyújtani hebrencs színinövendéknek, takarást utolsó pillanatban helyére rántani előadás kezdete előtt, aztán egy karmester eleganciájával inteni: mehet.

Rettenetes foglalkozás az ügyelőé. Ha baj van, mindenért ő a hibás. Ha minden flottul megy, a kutya sem köszöni meg neki. A frusztrált rendező mindig vele ordít legyenek akár az első olvasópróbán vagy a hatszázadik előadáson. Neuraszténiára hajlamos színésznők előadás előtti migrénjére ő varázsol elő mellényzsebből tünetmentesító placebót. Kezdő primadonnareménységű, állandóan zsezsegő friss társulati tagoknak ő egyengeti útját a színpadra, de szarvacskáik hegyét is ő csiszolgatja kerekre. Ordas, vérnősző, épp kapuzárás előtti pánikban tipródó bonvivánokra ő hívja rá a kijózanító beöntést osztogató állatorvost. Már hervadó, de még igen huncut szubretteknek bátorítóan odakacsint, amikor az elmúlás rettenete tarkójuk göndör bolyhán megborzolja az első ősz szálakat. Előtáncol a megereszkedett táncos komikusnak, felrázandó a tunyaságból. Az ügyelő alkalomadtán szerepet is elvállal. Alkalomadtán le is játssza színészeit a deszkáról. Jelenléte súlyos, egyénisége színt visz a színpadra.

Az ügyelő a színházi műszakiaknak is pótanyja, pótapja. Nincs az a világosító, hangosító, kellékes, berendező, takarító, sminkes, fodrász, öltöztető, szabó, lakatos, asztalos, ács, vasesztergályos, ágyúöntő, mozdonyvezető vagy al- és fel-polgármester, akinek megfeledkezne a születés- és névnapjáról, keresztelési, bérmálkodási vagy bármicvói évfordulójáról. Bármikor elmegy esküvői, válóperes, végrendelkezési vagy közlekedési baleset tárgyalására hiteles tanúnak.

Az ügyelő a fegyelem élő szobra. A színház kegyetlenül diktatórikus világának útvesztőiben ő a közlekedési rendőr, nélküle összedőlne a rendszer. De ezt csak akkor venné észre a színházi siserehad, ha nem lenne ott. Nélküle minden számítógép lefagyna, minden Altman lámpa beégne, az összes színész kezét-lábát törné a takarásban.

Az ügyelő kötelezően művelt. Nem engedheti meg magának, hogy holmi áltehetségek humbugjának bedőljön. Villanó tekintete azonmód jelzi, ha valami hamisság gyanúja felmerül egy-egy új bemutató előkészítésénél. A tehetséget rajongva imádja, a hazugságot rezzenéstelen fagyossággal félresöpri útjából.

Az ügyelő a színházzal jegyezte el magát a kultúra oltáránál. Egy egész életre. Válás esete nem foroghat fenn. Más nincs. Csak a színház. Csak az egyetlen, igazi, nagy szerelem.

Látom Vajda Zoltánt elindulni. Bár erősen kétlem, hogy egyáltalán haza is menne és nem strázsálna a színházban non stop, egy életen át, és még azon túl is. lassan megy. Nem tudjuk van-e társa, családja, rokona, ismerőse, barátja, kutyája, macskája vagy akváriuma. De ez nem is fontos. A színházi gépezetben magánpreferenciáknak nincsen helye. Feltételezzük, hogy életében több a tragédia, mint a komédia. Ezzel elég sokan vagyunk ugyanígy. Pláné a világnak ebben a szegletében. Kerülgeti a víztócsákat a halovány nagyváradi éjszakában. Szemében meg-megcsillan valami. Nem, nem az öröm vagy a bánat könnyei. Egyáltalán nem. Csak a víztócsák tükröződése ez. Apró kis villanások.

Sebesi István

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s