HolnapUtán: Fogas kérdés, kabát válasz

Otthon: kerekes állványokból álló keretek, rajtuk vállfák, némelyik üres, a többin egy-egy magányos posztókabát, az egyik fogason tájkép. Táncosok a körben, csapzott, hasított jelmezben, kivillanó vállak, térd, ujj, lábujj, sarok. Tetoválás, hajfonat, Mickey egér konty, fehérre meszelt frizura, világító, kék kontaktlencse. Van bennük, mindben, valami különös. Mozognak. Törik a testüket. Közben a a háttérből szivárgó zongora muzsikát időnként megszakítva a színpadon egy metronóm kattog, egy henger alakú, sámánokat idéző hangszerből pedig tenger zúgása hallatszik. „Hát ez megint valami nagyon kortárs”– súgja valaki szomszédjának a nézőtéren. Csodálkozni ezen nehéz, hiszen egy fiatal alkotókra fókuszáló kortárs fesztiválon vagyunk, de mégis, mit kezdjünk az önmagukat nem magyarázó vizuális nyelvi elemekkel?

Eszembe jut, amit tegnap Ozsváth Zsuzsától, a fehér teremben látható, Meanwhile c. kiállításának megnyitója után hallottam a kortárs művek befogadásáról: „Ha valaki néz valamit, és hagyja, hogy hasson rá, akkor fogja meg azt az első sugallatot, gondolatot, ötletet, ami érkezik, ne eressze el, haladjon tovább azon a úton, amerre az viszi, és akkor egy hosszas, és csavaros asszociációsorozaton keresztül eljut a saját megfejtéséhez.” Megfogadom a tanácsát, megpróbálok e gondolatok fényében kapcsolódni ehhez az egy órányi, vizuális és auditív ingerekben gazdag, feszültségtől duzzadó mozgáselőadáshoz.

A Duna Táncműhely produkciója Albert Camus Félreértés című drámáját, egy tékozló fiú és családjának tragédiáját dolgozza fel. A középpontban az otthontalanság érzete, az egyetemes elvágyódás mellett emberi létünk, vagyis önmagunk keresése áll. Az előadásnak nem célja rekonstruálni a történetet, csupán a motívumokat őrzi és eleveníti meg, utat hagyva a szabad asszociációk sorozatának. A „félreértés” a kortárs-, kontakt-, és a náptánc mozgásvilágából építkező mozdulatokban, gesztusokban, fizikai jelzésekben megnyilvánuló sajáton formanyelven bomlik ki. Nincsenek zárt keretek, határozott állítások. Inkább szuggesztiók, impulzusok, kérdésfelvetések. A néző a saját vonalán haladva saját értelmezéséhez jut, a puzzle-darabkák számtalan verzióban képesek összekapcsolódni.

Kezdetben az egyén és közösség dinamikáját érzékeljük. Szerre mindkettő vergődését, harcát és diadalát. A közösség gépezetként beszippant, majd kilök. Az egyedül, és együtt mozgás ritmusa felelget a metronómnak. Az öt táncos: Horváth Eszter, Bonifert Katalin, Rusu Andor, Kriston Fruzsina és Kolumbán Norbert testi munkája látványilag és technikailag is elképesztő. Hullámzás, hirtelen megfeszülő testek, remegés, szaggatott mozzanatokból építkező folyamatok, ismétlődések, kényszeres mozdulatok sorozata, csoportos görcs. Az összefonódások és szétválások magukban hordozzák a család mint közösség összes feszültségét, az egyszerre ható vonzó és taszító erőket, szabályos testi ingát, örökmozgót alkotva a színpadon.

Az öt táncos, öt színpadi karakter megidézik a dráma szereplőit: Marthat, Mariat, az anyát, Jant és az öreg szolgát. Lassanként kiválik és körvonalazódik az együtt lüktető csoportból, családból a központi szerepet betöltő fiú, aki vergődik, folyamatos kontaktust keres a többiekkel de folyton kisiklik. Az öreg szolga intrikus figura, akinek tekintetében valami nem evilági csalafintaság bújik meg, olykor már-már maga az ördög alakját ölti magára, fő feladata az akadályozás. Az anya tehetetlen, beletörődik sorsába, marionettként mozog, nem bűntelen, de nem is gonosz. A pénzéhes, makacs, akaratos, vad, és indulatoktól állandóan túlfűtött lány, illetve a tiszta és ragaszkodó, reménységet sugárzó, de törekvéseiben elfojtott lányalak ellentétpárként kapcsolódnak. A szereplők történetéről az előadás lehámozza a szavakat, tényeket, cselekvéseket, csak az érzéseket, indulatokat, impulzusokat, viszonyokat őrzi meg, abból építi fel saját világát. Dühből, kétségbeesésből, aggodalomból, kíváncsiságból, sejtésből, elutasításból, vívódásból, mimikán, gesztusokon, mozdulatokon és ritmuson keresztül. A mozgás húzd meg-ereszd meg dinamikája folyamatos jelen van szólóban, párban, csoportban. Az állandó segítés-akadályozás kettősségével átitatott, válságos állapotokba, végül pedig a megsemmisülésbe torkolló emberi viszonyok, családi és intim kapcsolatok kerülnek terítékre.

A történet nyomait csak néhány a drámából kölcsönzött tárgy, jócskán továbbgondolt, szimbólummá fejlődő kellék őrzi. Ilyenek a pénz, a csésze, az igazolvány, a kabát. Nem lévén speciális helyük, szabályozott keretük a darabban, több szituációt is megidéznek, amelyek egyszerre bizonyulhatnak igaznak. Az igazolvány ugyanúgy jelképezi az identitástudatot, identitáskeresést, a tudat fogalmát, önazonosítást, de a megtagadást is. A csésze tartalmában ott lapul a méreg, mámoros ital, altató-bódító szer lehetősége, hatása a hirtelen villanó zöld és piros fényekben elevenedik meg, akár álomkép, rémálom, mámor, részegség, akár haldoklás formájában, de a jelenet mindenképpen vészjósló. A pénz az értékrend kérdését veti fel, döntési lehetőséget, ragaszkodást, függőséget és vakságot. A kabát és a fogas egyszerre az oltalom és a csapda lehetősége, a meglepetés eszköze. Állandó úton levésre, számkivetettségre utal, megfogalmazza a hontalanság érzését. Az egyik legszebb jelenetben, a kör közepén a fiút már nem csak, hogy elrejtik, de el is temetik a rá zúduló kabátok. A tárgyak szerepét az egy-egy szereplőhöz fűződő egészen eltérő viszonyuk határozzák meg és teszik izgalmassá.

Az eredeti történettől elvonatkoztatva az előadás egyetemes emberi keresésről szól. Identitáskeresés, párkeresés, célkeresés, honkeresés. Az emberi kapcsolatok sokirányúságát, a döntések ambivalenciáját, az állandó változást, életünk körkörösségét és kényszerességét, az emberi akarat és vágy korlátoltságát fogalmazza meg. Mi az üzenet? „Mindig az kell ami nincs!”– mondja egy néző. „Befejezetlen mozdulat, befejezetlen szerelem…”– teszi hozzá egy másik. Az én válaszom csak ennyi: kabát.

 

Becsey-Imreh Noémi

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s