Gondolatok egy tejfölös dobozból, avagy társművészetek #HolnapUtán

A Nagyváradon immár hatodjára is megrendezett HolnapUtán fesztivál arról a holnapról szól, ami ma kezdődik: gondolatbaktériumokkal újra meg újra beoltott történetekről, kusza mintázatban gombamód szétterjedő víziókról, frissen sajtolt impulzusokról, alkotói energiákról. Színházról, de nem kizárólag, hiszen a színház sosem jár egyedül, ahogyan erre a fesztivál felütéseként prezentált Senki madara című táncelőadás is kísérelt rávilágítani. Kétirányú gépezetként szívja és ontja a képzőművészet, zene, mozgásművészet, és mára egyre csak bővülő művészeti eszköztár elemeit, hatásdarabkáit. Mi veszi ma körül a fiatalok színházát? Árnyék, zaj, verssorok, sztaniol, szotyihéj, cigifüst, graffiti, pszichedelikus fények, tejfölös doboz. Legalábbis Nagyváradon, #holnapután és #ma.

Sötétített terem végében hálószerű égősor, a lámpakeretből vállfára függesztett festmények merednek kék és vörös szemgolyóval az arra bámészkodókra. Ahogy a tekintet vándorol, ott marad cipőnyom a hóban, a vásznon. Fel-felbukkanó házikó, torta, nyuszifülek, rókafarkak, ezüst királyfik. Arc- és testtöredékek, mozaik, hiány, pótlás. Fénytenger és árnyékhajó. Óriás és törpe. Egy elrejtett lefolyó. Sztaniol, pukkasztós zacskó, színes papír, fotó, fólia. Egy tejfölös doboz a sarokban. Ez a látvány fogadott a nyitóelőadást követő kiállítás megnyitón, amely Ozsváth Zsuzsa impulzív festményeit kínálja a fesztivál közönségének.

Zsuzsa 2014-ben végzett a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszékén, jelenleg a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának irodalmi titkára, arculathordozókat is tervez, de ez az első festményekből álló kiállítása.

A címe „Meanwhile”, magyarán mindeközben. Mint Zsuzsa elmondja, a kiállított anyag átfogó képet próbál közölni azokról a szerteágazó és követhetetlenek helyzetekről, melyekbe életünk során kerülünk. Ennek a kiszolgáltatott állapotnak egyik allegóriája a bolyongó sztaniolkirály figurája. Az alapvetően sötétebb hangulatú képek nem egy zárt, kerek történetet mesélnek el, hanem – a bábszínházi élmény mintájára – nyitott véget hagynak, a néző szabad gondolkodására, belső folyamataira bízzák a megfejtést, ezért sem kaptak címet. Úgy fűződnek a fényhálóra, mint egyfajta szabadon hagyott asszociációs lánc: ismétlődő, fel-felsejlő motívumok, színek anyagok, merész kombinációk. Az impulzív vizuális ingereket a megnyitón pedig továbbiak is kiegészítették, egész asszociációs lavinát indítva. Az Élő Várad Mozgalom tagjai a képek inspirálta szövegeiket olvasták fel, miközben a képek alkotója – afféle performanszként – szotyit majszolt. És ott az a fene tejfölös doboz! A sarokban, egy verses papíron, nyomtatékgyanánt. „Friss tejföl”, na, nem a reklám kedvéért emelem ki, hanem az asszociációk sorát gyarapítandó, hiszen a tegnap talán még „tejfölösszájú” alkotók művészi világára szépen rímel. I love tejföl!

És persze I love művészet. „Where is your art?” graffiti, HolnapUtán logóözön, pszichedelikus fények, stroboszkóp, mély, döngő basszus a kopott falakra verődve, lépcsők, lepusztult nyomda. Ez az izgalmas a Szigligeti Színház frissen szerzett és azonnal kihasználásra váró tere szolgál a fesztivál késő esti zenés-bulis off-programjainak helyszínéül. A nyitónapon Trabalka Cecília, a Szigligeti Társulat színésze állt a keverőpult mögé, aki egyébként bizonyára a nap hőse, hiszen játszott a délutáni és az esti előadásban is, majd a DJ-pult mögött brillírozott, mondhatni keretbe foglalva a VI. HolnapUtán Fesztivál izgalmas, a képzeletbeli lécet igencsak magasra helyező nyitónapját.

Becsey-Imreh Noémi

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s