EHTET #4: “Ne ficázzá’!”

Pöttöm Palkó

 

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ma délben mutatta be a Pöttöm Palkó című mesét. Számomra ez volt a legmeghittebb hangulatú előadás, a történet nagyon szép, megható, a táncosok játéka humoros, kedves volt. A gyermekműsor engem is megszólított, több mondókát, játékot én is felismertem gyerekkoromból. Megszólított, hiszen a történet nem teljesen idegen számomra: székely nagyapámat (több testvérével együtt) szülei örökbe adták a szegénység miatt.

A műsor szereplőinek száma meghatározhatatlan, hiszen a gyerekek többször is besegítettek: megmutatták az utat az elveszett testvéreknek, segítettek erdőt formálni, Palkó esküvőjén násznagyot, papot és vőfélyt játszottak, násznépet alkotva szívesen táncoltak, sőt volt, aki a népdalokat is ismerte.

Biztosan maradandó emlékké válik a gyerekek számára, én pedig sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor az óriás azt mondja Palkónak: „Ne ficázzá!”

 

 

Apám tánca

 

Ma este sorra került az Udvarhely Néptáncműhely is az Apám tánca címet viselő előadással. A középpontban férfitánc, a pontozó áll, az apai örökség. Az előadás előtt Mihályi Gábor, – érdemes művész, többek között a Magyar Állami Népi Együttes együttes-vezetője – szólt pár szót a közönséghez. Kiemelném legfontosabb gondolatát, miszerint egy előadás csak akkor válik valóságossá, ha azt a színház „mágikus terében”, közönség előtt is bemutatják, minden más, ami a próbateremben marad, nem teljesedik ki. Ezért is olyan fontos a közönség, és érzem én is, hogy ez igenis nagy felelősség. Jó, kíváncsi, értelmes és nyitott nézőnek kell lenni, aki elfogadja és befogadja azt, amit az előadás, az előadók nyújtanak.

Az Apám tánca első perceiben úgy éreztem magam, mint egy ókori színházban: a színpadot férfiak lepték el. Nagyon komoly, határozott dobbantásokkal és tekintetekkel jelentek meg, de amint a hölgyek is színre léptek, megelégedve fedeztem fel egy-két mosolyt a legények arcán. Nem bántam volna, ha a lányok többet szerepelnek, de most a férfitáncon volt a lényeg, ami előtt le a kalappal! 65 percen keresztül szinte folyamatosan ilyen gyors ritmusú táncokat előadni igazán csodálatra méltó.

Halkan megjegyzem, az is megfordult a fejemben, hogy milyen piros lehet a legények lába, és hogy szédülhetnek a lányok egy ilyen műsor után…

 

Pikó Stefánia

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s