Úgy tűnik, nemcsak egy szabadtéri fesztiválnak fontos tényezője az időjárás, hanem egy színházfesztiválnak is. Mondjuk akkor fontos, hogy esik-e vagy sem, amikor megérkeznek a budapestiek, és be akarják pakolni a kellékeiket és díszletüket az esti előadásra. Ilyenkor nagyon izgalmas ott lenni, nézni a szaladgáló munkásokat egy-egy darab ezüst Holddal, rózsaszín párnákkal, villanyoszlopokkal a kezükben, vagy épp egy szekeret tologatva, menekülve az eső elől. Ilyenkor érdekes kép áll össze a fejemben az előadásról, látva ezeket a tárgyakat.
A workshopra érkező egyetemisták is folytatják munkájukat viharban-szélben. Lassan kezd körvonalazódni az előadás, amit a diákok vasárnap mutatnak majd be a Moszkva kávézóban. Mindenkinek van mondanivalója, persze, hiszen másnak látja a szöveg mögöttes értelmét a budapesti diák, mint az újvidéki. Más az elképzelése a kaposvárinak és más az erdélyinek. Mindenkinek a véleménye számít a próbák során, beszélhetünk közösségi színházról, nincs alá-fölé rendelt viszony. Kezd körvonalazódni a produkció. Nincs spoiler.
Este két előadás. Először a Kiadjamagát a marosvásárhelyi színészhallgatóktól, aztán a budapesti színműsök játszák a Gorge & Cole-t. Két teljesen más előadás, két teljesen más forma és hangulat. A budapestiek a közel három órás előadás után pedig még egy koncertet is lenyomnak. A Pink Mojos and the Fuckfaces együttes a studióban versenybe szállt a szemben lévő Moszkva kávézóval, ahol ment a péntek esti buli: vajon hol jobb a hangulat? Szerintem a végén mi nyertünk.
Jó volt látni, ahogy a nap végére mindenki összegyűl egy térbe, ahogy mindenki élvezi a találkozás élményét. A színházfesztiválokat a találkozásokért érdemes csinálni, ahol bontott formák között beszélgethet rendező rendezővel, színész a rendezővel, színészhallgató és színész, határon inneni és határon túli. A fesztiválon sok az egyetemista, sok a friss erő és alkotási vágy. Ők pörögnek, ők a hajtómotor. Várom a holnapot és a HolnapUtánt.
nézőpont 