A szakmám és én 13.

Ez alkalommal a Szigligeti Színház egyik ügyelőjének, Joó Emíliának a történetére voltunk kíváncsiak. Őt kérdeztük.

 10592751_702640316491455_4512043333600587946_n

Mi a te történeted, hogy sodródtál ide?

Az egyetemen kultúraszociológia témakörből írtam a diplomamunkámat, ekkorára már rég megfogalmazódott bennem, hogy a társadalom  a kultúra és, művészet az, ami igazán közel áll hozzám. Szerettem volna, hogy művészethez közel álló munkám  legyen, bár sosem tudtam pontosan megfogalmazni mi legyen az. Megtudtam, hogy a színházban munkalehetőség van,  az egyik súgó elment szülési szabadságra. Az első élményem belecsöppenve egy teljesen “más világba” nagyon furcsa volt, de elég hamar megszoktam, a kollégák segítettek és elkezdtem élvezni. Körner Anna súgó vezetett be a súgás világába. Két év után újabb lehetőségem nyílt váltani bár szerencsére színházon belül: ügyelő lettem. Bevallom nagyon féltem tőle. Vajda Zoltán ügyelő kollégám kiképzett a témában és átadott minden tőle telhető információt és tudást. Hasznos és bőséges információk áradatában  igyekeztem a kollégák segítségével a magamévá tenni az ügyelést. Bár mindig van mit tanulni. A súgás és az ügyelés  tűzközeli munka, résztveszünk a teljes alkotási folyamatban, ami nagyon csodálatos dolog. Én nagyon szeretem.

Mit gondolsz, miért jó ebben a világban élni és dolgozni?

A színházi világban  dolgozni nem könnyű, szerintem csak az tud benne dolgoni, aki igazán szereti. Más munkaidő van, más a szabadidő fogalma más a ritmus. Úgygondolom, aki egyszer beszívta a “színházport” nehezen tud megválni tőle.

Milyen értékeket fedeztél fel az elmúlt években a Szigligeti Színházban?

Tavasszal lesz hét éve, hogy a színházban dolgozom,  már kialakult bennem egy kép arról, hogy milyen a színházi világ, milyen mindig másokkal dolgozni,hogy működnek a dolgok. Minden munkafolyamatnak megvan a maga szépsége és nehézsége is, de előbb- utóbb bemutató lesz ami egy KÖZÖS együttműködés gyümölcse. Egy produkcióban csak együttműködve és csak bizalommal lehet dolgozni.Ami természetesen nem könnyű.

Hogy fogsz visszaemlékezni a színészekre, munkatársaidra és erre a pörgős, színes közegre?

Remélem nagyon sok idő  telik  még el, míg visszaemlékezni fogok. Az emberek évek alatt halmoznak fel csodálatos élményeket és sebeket,amik természetesen idővel megszépülnek, mindenképpen örülni fogok és büszke leszek arra, hogy részese lehettem ennek  a világnak.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s