A szakmám és én 5.

Pitz Melun volt a sor, ezúttal őt kérdeztük:

904484_624178164263537_1908776045_o

Hogyan lettél színész?

Engem egy színházi előadás élmény indított el ezen a vonalon: középiskolás koromban megnéztem a Pécsi Nemzeti Színházban Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabját. Amikor elkezdődött a darab, rögtön magával ragadott az a fantasztikus hangulat, a színház varázsa és a színészi alakítások. (Eddie-t Bubik István, Beatrice-t Füsti Molnár Éva játszotta, aki később tanárom is lett.) Ekkor gondoltam, hogy ezért érdemes élni. 🙂 (Arthur Millert, Tenessee Williamset és Eugene O’Neillt azóta is nagyon szeretem)

 

Mit szóltak hozzá a szüleid?

Ettől a ponttól kezdve tudatosan készültem a szinészi pályára, de nem mondtam még sokáig el senkinek. Nem voltam az a tipikus gyerek, akire azt mondják: na ebből színésznő lesz! Sőőőt! 🙂 Én nem voltam a társaság középpontja, nem jártam szavalóversenyekre, nem tobzódtam a diákszínjátszón (egyszer részt vettem, de az másmilyen “színház” volt, mint amilyet vártam): én a csendes, meghúzódó, könyvtárban Hamletet olvasó típus voltam. Szüleimnek akkor mondtam el, amikor már beszéltem Füsti Molnár Évával, aki előkészítő tanodát működtetett Pécsett a színház iránt érdeklődő gyerekek számára. Szüleim mindenben támogattak, de szerintem nem igazán tudták elkézpelni, hogy én majd a könyv mellől kiállok több száz ember elé, és megszólalok, és éneklek és táncolok. Aztán később az első, még színis előadásommal sikerült meggyőznöm őket.

 

Hogy kerültél a váradi színházhoz?

A kecskeméti Katona József szinhaznál kezdtem,2 évet voltam ott. majd elszerződtem a DBU-hoz (Magyarországi Német Színház, Szekszárd). Itt vendégként rendezte Szabó K. István a Nő a múltból c. előadást, és a közös munka után került szóba a váradi lehetőség.

 

Milyen számodra az ideális színház?

Számomra egy kreativ, konstruktiv munkafolyamat, ahol összjátékban a résztvevők létrehoznak egy előadást, ami hatással van, tanít, netán szórakoztat: vagy akár ezt mind együtt. Tiszta, egyszerű, és ami a legfontosabb: őszinte.  A folyamat alatt nem problémákat generálunk, hanem problémákra keressük a választ. Egy-egy jól megszerkesztett előadás nagy hatással tud lenni a nézőre, sokszor egészen elképesztő, hogy mekkora változást tud létrehozni. Volt szerencsém részt venni ilyen előadás(ok)ban, és akkor megint azt érzi a színész: ezért érdemes élni. 😛

 

Miért szereted/nem szeretet a Szigligeti Társulatot?

Én az itt eltöltött évek alatt nagyon megszerettem mind a Szigligeti Társulat, mind a Nagyvárad Táncegyüttes tagjait. Jó együtt dolgozni, nagyon kreativ, munkaszerető csapat van itt, és ezt  érdemes megbecsülni. Mindemellett az csak plusz, hogy sok kollégámban közeli barátra is leltem, ami még kellemessé teszi a munkát és a szabadidőt. 🙂 Mau! 😀

 (Tekla)

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s