A szakmám és én 4.

Ezúttal legújabb művésznőnket Tasnádi-Sáhy Noémit fagattuk :

551273_158659594341795_1216847016_n

Hogyan lettél színész, miért pont ezt a pályát választottad?

Az iskola tizenkét éve alatt elég sok minden akartam lenni, aztán valahogy úgy alakult, hogy az osztályból engem küldtek mindig szavalóversenyekre. Megszerettem, hogy figyelnek rám, és a verseken keresztül közösséget alkothatok a hallgatósággal. Közben részt vettem pár nyári táborban, ahol már picit belekóstolhattam az improvizációs és egyéb játékokba, de még mindig visszafogtam magam. Egész addig, amíg nem volt biztos, hogy felvettek, a „Mi szeretnél lenni?” kérdésre nem adtam határozott választ, és azután sem tekintettem távolabb a diploma megszerzésénél. Végül akkor is adta magát a helyzet, hisz még nem volt meg az államvizsgám, de már tudtam, hogy az első évadomat Temesváron kezdem. Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam, mert a színpadhoz vezető kezdeti lépéseim mögött nem volt tudatosság, inkább hagytam, hogy sodorjanak az események. Ami persze izgalmas, de most már úgy gondolom, hogy nem elég.

Mit szóltak az otthoniak a választásodhoz?

Szerintem hamarább tudták, mint én. Bennem nagyon későn tudatosult, hogy a líceumi évek alatt egy hosszú felkészítőt tartottam magamnak, ami mindenki számára látható volt, csak nekem nem sikerült a nevén nevezni. Lehet, hogy elképzeltek mindenféle jól hangzó szakmákat, de nem erőltettek semmit, az egész családom támogatott, és ez így van most is.

 

Milyen számodra az ideális színház?

Röviden fogalmazva: kreatív, kereső emberek klubja. Ahol nem nézed az órádat, hogy mikor mehetsz már szünetre, és a próba végén az a jóleső fáradtság lesz rajtad úrrá, mint mikor túleszed magad a kedvenc fagylaltodból.

 

Miért szereted/ nem szereted a Szigligetit?

A próbafolyamat alatt még több kollégával ismerkedhettem meg, beleértve a NTE tagjait is. Selmeczi Györggyel pedig élmény volt együtt dolgozni. Hihetetlen türelemmel, pedagógiai érzékkel és energiával rendezett. Nem túlzás kijelentenem, hogy bármelyikünk szívesen dolgozna még vele. Magával a darabbal kapcsolatban egyetlen komolyabb problémám van, és az a tömörsége. Úgy érzem, néhol túl sok mindent szeretne egyszerre közölni, így sokszor nehéz megtalálni benne a követendő irányt.
(Timóca)

 

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s