Kiszálláson a Szigligeti Társulat

MAGYAR SZÍNHÁZAK XXV. KISVÁRDAI FESZTIVÁLJA

Június 25.
Délben gyülekezünk a szokásos indulási helyszínen. A rég nem látott kollégák üdvözlik egymást, majd felszállunk a buszra. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy senkinek ne telepedjek a jól megszokott helyére. Az úton aztán kisebb-nagyobb nehézségekbe ütközünk, mint pl. otthon felejtett személyi igazolvány, vagy a GPS félrevezetése, de igazából ezek teszik színesebbé az amúgy unalmasan hosszú buszozást. Érkezés, és a szobák elfoglalása után szinte mindannyian a közeli strand felé vesszük az irányt. Ki-ki egy hideg fürdő, vagy egy meleg leves miatt. A rossz idő ellenére is ott töltünk pár órát, majd este a kassai Thália Színház előadására megyünk a Várszínházba. Ők Peter Weiss MARAT/SADE című darabját adják elő. A 3 órás előadásból legtöbben az első felvonás végéig bírjuk. Szerencsénkre a szállásunk Várszínpad mellett van, így könnyedén haza sétálhatunk. Az éjféli előadás jónak ígérkezik, így átmegyünk a Művészetek Háza Kamaratermébe. Itt Béres Márta One Girl Show-ját tekinthetjük meg, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházból. Béres Márta tehetsége, önfeledt és hiteles játéka azt hiszem mindannyiunkat magával ragad és átröpít életének apróbb, de meghatározó állomásain.

Június 26.
A műszak a díszletet már kora reggel óta szereli. A színészek bemelegítenek, Csongi és Bubu a hangtechnikával foglalatoskodik, a kellékesek bekészítik a különféle tárgyakat és Emília persze mindent kézben tart. Kevéssel 11 előtt Nusi is megérkezik, nekikészül a próbának, megjelenik Zalán és néhány útmutató tanáccsal látja el a színészeket, majd elkezdődik a próba. A nézőtéren csupán páran ülünk a hidegben, figyeljük, ahogy Zalán átrendezi néhol az előadást, a színpadhoz mérten. Így történik például, hogy Figaro többször is a színpad alól bukkan fel, a katonák pedig azt a feladatot kapják, hogy a két felvonás közötti váltásban a focipályán kell szórakoztassák a népet. Kb. kettő fele ér véget a próba, majd mindannyian a strandra igyekszünk egy napi menü elfogyasztása miatt. Ebéd után szétszéled a társaság, van aki pihenni vágy, van aki fürdőzni siet, de akadnak olyan bátor jelentkezők is, akik focizni indulnak. Szép két kis csapat verbuválódik s nagy kedvvel játszanak a szálláshoz közeli pályán. Este aztán jól megbánták a meccset: kinek az ujjai, kinek a dereka fájdult meg egy-egy pompás védés vagy cselezés után. Jómagam és még páran a Művészetek Házába sietünk, a szatmáriak előadására. Synge: A nyugati világ bajnoka című előadást nézzük meg 3 felvonásban, majd átsietünk a Várszínpadra, Sevillába. Nagy meglepetésünkre színültig tele a nézőtér, s hangos kacagással, tapssal, füttyel, kurjantással díjazzák a színészeink poénjait, énektehetségét vagy alakítását. Éjszaka még kivonulunk páran a Művészetek Háza melletti sátorba, találkozni más társulattal, inni egy-két sört és elbeszélgetni a rég nem látott barátokkal. Ittlétünk alatt többen is szóvá teszik a régi szép időket, amikor még egy egész hétre jött az összes társulat, mindenki kapott kaja-jegyet és hatalmas sátor alatt bulizhattak hajnalig. “Nincs már meg az a fesztiválhangulat.” –hallatszik többek szájából.

Június 27.
Utolsó nap. Kettőkor indulunk haza, de addig mindenki kihasználja a Kisvárda adta lehetőségeket: strand, vagy vásárlás a közeli Tescoban. Fél kettőkor már mindenkinek mehetnékje támad, bepakoljuk a csomagokat s várjuk, hogy hazainduljunk, legtöbben abban a tudatban, hogy talán ez volt az utolsó kisvárdai fesztivál.

Duna Orsolya

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s